|
|
 |
|
|
Bogi |
|
| |
|
|
| |
Lente Boglárka vagyok, akik ismernek, Boginak szólítanak. Egy napon születtem az unokahúgommal, de 19 év behozhatatlan előnyöm van. Életem nagy részét Debrecenben éltem, igazi lokálpatrióta vagyok – Debrecen poros és unalmas, de legalább a miénk.
Óvodában a fenyőfa volt a jelem, foglalkoztat a kérdés, vajon az örökélet szempontjából van-e jelentőségük az örökzöldeknek. A MEKDSz-szel az általános iskolai éveim alatt ismerkedtem meg bátyám és nővérem révén. Kamaszos ellenállásom arra ösztönzött, hogy ne kövessem testvéreim útját, hanem bármilyen más keresztyén körbe elmenjek, de MEKDSz-be ne. Az első bodajki tábor volt életem első nyári tábora, 1996-ban, ekkor még korengedménnyel vettem részt. Bár úgy érzem, a MEKDSz életének újjáalakulása óta részese vagyok, koromhoz képest mégis jól tartom magam. A gimnáziumi éveim alatt lettem a debreceni Kossuthos diákkörnek tagja, majd 1999-2001 között egyik vezetője.
A debreceni Kollégium „véndiákja” vagyok, mivel ott fejeztem be mind gimnáziumi, mind teológiai tanulmányaimat. Ez utóbbiról 2005. nyarán kaptam meg a diplomámat. Ha Isten is úgy akarja, ez év október 19-én lesz a lelkészszentelésem.
Két évet töltöttem külföldön, először önkéntes voltam egy keresztyén konferenciaközpontban, Ausztriában, ahol a németet nem sikerült elsajátítani, de takarításból és közösségi életből értékes leckéket kaptam. Majd a 2005-2006-os tanévben egy amerikai teológián tanultam. A kedvenc fényképem ebből az időszakból a szobám ablakát ábrázolja, mert ezen az ablakon keresztül láttam 8 hónapig Amerikát. Cserébe azonban az ösztöndíj letelte után egy hónapig utazgattunk a nővéremmel a két part között. Ezek után, talán nem meglepő, hogy szeretek utazni, különböző kultúrákkal és emberekkel megismerkedni. Remélem, ezeket a tulajdonságaimat és tapasztalataimat utazótitkárként a ti javatokra is kamatoztathatom.
|
|
|
|
|
