|
Kié lesz apuci?
Régészként tudom, hogy egy cserépedény hány ezer darabra tud
törni. A restaurátor kiteríti az asztalra a töredékeket és keresi az összeillő
darabokat. Most mintha csak én is ilyen szilánkokat volnék képes megragadni
abból, aki vagyok. Íme egy-kettő: Isten szeretete éltet és ott érzem otthonosan
magam, ahol erről lehet beszélni. Egyszerűen szeretem élni a keresztény életet,
mert ez egyszerűbbé tette a feleségem és a fiam életét is. Hitéletemben
szükségem van bizonyosságokra, így könnyen előfordul, hogy tévedek. Azonban
menet közben korrigálható vagyok. Rengeteget tudok beszélni, ezért a felvételi
beszélgetés közepe tájára (szerintem) Zotyó telítődött, és halkan megkérdezte,
képes vagyok-e hallgatni is? Alig tudtam egy szóban válaszolni. Viszont az
emberek nagyon érdekelnek – jobban, mint a feladatok – és ez segít
disztingválni. Különösen szeretem a közös, probléma-megoldós lelkizéseket. Hozzáteszem,
nem vagyok lelkigondozói alkat, ugyanis túl hamar jutnak eszembe válaszok.
Hangulatváltozásaimat magaslatok és mélységek jellemzik. Lelkes-érzelmes
emberként nálam a rossz nap: bizony rossz nap. Ilyenkor beesik az arcom és
olyan vagyok mint egy doboz romlott kaukázusi kefir: jaj annak, aki megpróbál
kinyitni. (Mégis hálás vagyok azoknak, aki kísérletet tesznek rá). A MEKDSZ
bölcsészkörben születtem újjá, így életre szóló tapasztalatot szereztem a
diákkörök légkörének Krisztushoz vezető erejéről. A bölcsészek speciel órákról
lógtak, hajnalban röplabdáztak, a Margitszigeten henyéltek, sokat imádkoztak és
hatalmasakat beszélgettek – közösségükből rögtön levettem, hogy Jézus Krisztus
szerető Isten. Az azóta eltelt öt évben megházasodtam, (nyolcad évesen)
befejeztem az egyetemet, dolgoztam (Kávéházak.hu), és négy hónapja világra jött
első fiunk is. Barnabás igyekszik betölteni minden napunkat és igyekezetét
siker koronázza. A MEKDSZ most konkurenciát jelent az életében. Komoly harc
indult apuciért…
|
|