|
Istenérvek: vagyOK
Még nem tudtam járni, mikor a nálam 10 évvel idősebb bátyám kivitt a rétre, hogy elkezdjen focizni tanítani. De ennél többet is köszönhetek neki. Megpróbált egész korán megismertetni sok ezer éves kultúránk legalapvetőbb értékeivel. Például mikor könyörögtem neki, hogy ültessen föl a (nagyon) nagy biciklijének nyergébe és toljon, erre csak akkor volt hajlandó, ha legalább háromszor teli tüdőből kiabáltam, hogy “hajrá Fradi”, vagy ha elénekeltem a “Hegyek között, völgyek között zakatol a vonat, leszáll a Fradika s ontja a gólokat…” kezdetű népdalt.
Furcsa, hogy a legtöbb ember milyen irracionális módon hozza meg döntéseit. Vegyük például az Újpest drukkereket. Nem hiszem, hogy sok észérvet tudnának felhozni futballcsapat-preferenciájuk alátámasztására. Ha csak egyszer is logikusan átgondolnák álláspontjukat, biztos rájönnének annak nehezen tartható voltára. Magunk között szólva, bennem még az is megfordult, hogy szegények gyerekkorukban valamiféle agymosáson eshettek át, és ezért nem képesek világosan látni a tényeket.
Az irracionális döntések nem korlátozódnak csupán a sport területére. Egész életünket behálózzák. Gyanús, hogy politikai pártpreferenciáink is irracionális okokra vezethetők vissza, még ha ez kevésbé nyilvánvaló is, mint a foci esetében, mert ezt a “gyengeségünket” megpróbáljuk észérvek mögé rejteni. Ha valaki teszem azt az Abszurd Párt dicséretét szívta magába kora gyermekkorában (“Abszurd Párt” természetesen nem létezik, csupán fantáziám szülötte, mivel kerülni szeretném ebben az írásban az aktuálpolitikát), ráadásul az Abszurd Párt helyi képviselője történetesen egy kimondottan jó kiállású, kellemes baritonnal rendelkező illető, aki mögött egy profi PR csapat sorakozott fel, akkor nincs az az észérv, ami eltántoríthatná emberünket az Abszurd Pártra való szavazástól. Pedig hát a jó külalak, kellemes hangszín, profi PR, gyermekkori élmények egyáltalán nem bizonyítják, hogy az illető rátermettebb ország-irányító lesz, mint politikai ellenlábasa.
Vallási, világnézeti preferenciáink sem dőlnek el gyakrabban racionális érvek alapján. Ritkán találkozom olyan emberrel, aki azért veti el korábbi világnézetét, mert racionális érvek alapján belátja annak hiányosságait vagy ellentmondásait. Én sem így tértem meg, és nem ezek az érvek tartanak meg a hitben, még ha fontos is számomra, hogy legyenek racionális érveim is, mert nem szeretném irracionálisan élni az életem.
János evangéliumában olvassuk, hogy “ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében”. Az evangélium szövege mégse hasonlít egy bonyolult matematikai levezetésre, vagy egy összetett filozófiai értekezésre (talán az első 18 verset leszámítva, bár az az érzésem, hogy azzal is elhasalna egy kezdő filozófia-hallgató a vizsgáján). Úgy tűnik, Istent sem éri derült égből villámcsapásként a hír, hogy az ember nem tökéletesen racionális lény, hiszen ő is más eszközökkel próbál meggyőzni bennünket. Bizonyítás, legalábbis ahogy azt mi, modern, felvilágosodás utáni, a tudomány korszakában élő emberek értjük, kevés van az Evangéliumban. De ügyes PR trükköt sem találunk sokat. Annál hatásosabb az a racionalitás számára csak körüljárható, de fel nem fogható isteni szeretet, amit Jézus bemutat.
Ezért tartom fontosnak és jónak azt a döntésünket, hogy az evangélium terjesztését ne okoskodásainkra és jó fellépésünkre, hanem a Bibliára alapozva végezzük, és ezért lelkesít, hogy a vagyOK projekt keretében hívőkkel és nem hívőkkel együtt tanulmányozhatjuk János evangéliumát és csodálkozhatunk rá Isten önfeláldozó szeretetére. Remélem Isten racionalitáson is túlmutató érvei sokunk életét fogják alapjaiban megrázni és átalakítani, talán még számtalan gyermek- és felnőttkorban elszenvedett agymosásaink ellenére is.
Schwáb Zoltán |
|