Világpolgárként a MEKDSZ-ben – Csáki Zoli fél éve 

Csaki – határon túli magyarként – évek óta jár MEKDSZ-táborba. Idén az EVS (European Voluntary Service) keretében, pályázat útján „kaptuk kölcsön” fél évre őt, Kolozsvárról. Augusztusban búcsúzik a csapatból – itteni élményeiről, további terveiről kérdeztük.

- Milyen lesz a nyarad?

Most éppen a korábban felvett MEKDSZ-videók digitalizálását végzem. A jövő héten EVS képzésre megyek Balatonmáriafürdőre, 20-25 Magyarországon önkénteskedő társammal. Ezután az Aegee (European Students’ Forum) nyári egyetemén veszek részt – Erzsébet királyné útját követjük Bécstől Szlovéniáig, raftinggal és más izgalmakkal fűszerezve. A Velencei-tóhoz (MEKDSZ, nyári tábor) már az olasz Velencéből megyek, csak a bringámért ugrom be Budapestre :)

- Milyen tapasztalatokkal gazdagított a MEKDSZ-ben való munka?

Már évek óta jártam táborokba - most nagyon érdekes volt a kulisszák mögötti életet is megismerni. Romániában hasonló méretű egyetemi felekezetközi munka nincsen, habár a kolozsvári román IFES-csoport és Timóteus Társaság (Alege Viaţa) nagyon aktív, és a neoprotestánsok (főleg a baptisták és pünkösdiek) is keresik az együttműködés lehetőségeit. A magyaroknak is vannak külön mozgalmaik, mint a Genézius Társaság, KoBaK ifi (Kolozsvári Baptista Közösség), IKE (Ifjúsági Keresztény Egyesület), FIKE (Főiskolás Ifjúsági Keresztyén Egyesület), KEL (Katolikus Egyetemi Lelkészség) valamint a Timóteus Társaság FÉK programja is működik. Úgy látom, a MEKDSZ nagyon széles körű és társadalmilag is fontos munkát végez Magyarországon – ebben részt venni nagy öröm volt, szívesen maradtam volna akár egy egész évre. Szociológusként furcsa volt látni, hogy itt az emberek többségének életében semmilyen szerepet nem játszik a vallás. Talán ez így őszintébb, mint az üres szokások követése, de aki nyitottabb, veszélybe sodorhatják a különböző szellemi irányzatok. (Fontos, hogy a MEKDSZ ezt az űrt be tudja tölteni.) Egyébként nem gondolom (mint sokan állítják), hogy a magyarok pesszimisták: inkább végletesek.

- Mi volt, az amit leginkább szerettél a MEKDSZ-ben?

Ez volt az első EVS-program a MEKDSZ-ben – ezért gondolkodóba estem, ha valaki a munkakörömről kérdezett: nehéz volt pontosan behatárolni: mindenben segítettem, ami éppen adódott. A számítógépekkel, videózgatással eddig csak hobbiként foglalkoztam, de itt szolgálat válhatott belőle, és sok újat is tanultam e téren. Részt vettem néhány képzésen is – a civil szervezetekkel találkozva kíváncsian figyeltem a magyarországi civil élet működését. Úgy látom, hogy a MEKDSZ ebben is élen jár a többiek között: nagyobb múltra tekint vissza, több tapasztalata, lelkes önkéntesei és saját szakmájukban is elismert tanácsadói, vezetőségi tagjai vannak. Örömmel látom, hogy a társadalmi szerepvállalás is erősödik – fontosnak tartom, hogy az országban úgy is ismerjék a MEKDSZ-t, mint azokat a keresztyéneket, akik segítenek, tesznek a társadalomért. Úgy gondolom, egyetemistaként nagyon könnyű szeretni a MEKDSZ-t, és kapcsolódni hozzá – őrizzétek meg ezt a nyitottságot, elfogadást!

- Most, hogy letelik az önkéntes program (EVS - European Voluntary Service), milyen terveid vannak? Maradsz-e még Magyarországon?

Tulajdonképpen bárhol jól érzem magam – szívesen ismerek meg új kultúrákat, embereket, nagyon szeretek utazni: ebből a szempontból szinte mindegy, melyik országban fogok élni. Élvezem az egyetemi közeget, az önállóságot – korábban nem voltam még kollégista – bár érzem, hogy hamarosan itt az ideje megállapodnom, de olyan munkát szeretnék, ami nem zárja ki majd az utazást. Közgazdászként az emberek, HR, menedzsment, kommunikáció, akár a művelődésszervezés is érdekel. Budapestet megszerettem, és van rá esély, hogy ősztől itt dolgozzam (állásajánlatom is van – ügyfélkapcsolati munkatársként kezdhetnék egy multinál, az angol és olasz nyelv használatával). Ha mégis másfelé indulnék, szívesen élnék olasz nyelvterületen. Összességében elégedett vagyok az életemmel – ha nem az enyém lenne, biztos irigyelném :D Elég sokat láttam a világból, és sok mindent tapasztaltam, de ez csak arra indít, hogy még többet megismerjek, és ezáltal (is) formálódjak.